Mi nők hajlamosak vagyunk felcímkézni a férfiakat ilyen jelzőkkel: „Mentálisan beteg, pszichopata, nárcisztikus…” Ennek oka az, hogy nem értjük őket, nem tudjuk, mit miért tesznek.

De ha kicsit beleképzeljük magunkat az ő helyzetükbe, beláthatjuk, nincs könnyű dolguk velünk. Mi nők, önzők vagyunk, és állandóan elvárásokat támasztunk feléjük.

Minél gyakrabban írjon, kezdeményezzen találkozást, amikor csak akarom, hozzon nekem ajándékot, vigyen el ide-oda, étterembe, nyaralni, mondja lehetőleg minél gyakrabban, hogy szeret, járjon mindig a kedvemben. Hajlamosak vagyunk rá, hogy hisztizünk, követelőzünk, nem tudjuk elfogadni a férfit úgy, ahogy van, nem hagyjuk, hogy a férfi élhesse az igazi férfi minőségét, a teremtést.  Nem véletlenül panaszkodnak arra, hogy mi nők visszahúzzuk őket.

Tőlük várjuk el, hogy megmentsenek minket, mert egyedül nem érezzük jól magunkat, tőlük várjuk, hogy kimozdítsanak a szürke hétköznapokból, arra használjuk fel őket, hogy dicsérjenek, növeljék az önbizalmunkat, és boldoggá tegyenek minket.

Sok férfi azt választja, hogy inkább feladja önmagát, és teljesíti a nő elvárásait, csak ne veszítse el. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy boldog abban a kapcsolatban!

Aki pedig nem a megfelelést választja, az inkább továbbáll, hisz semmi kedve bajlódni a nővel.

Ha a nő igazán szereti a férfit, akkor az a dolga, hogy megfordítja az önzőséget, és önmagáról áthelyezi a fókuszt a férfira, és végiggondolja: “Ha fontos nekem, akkor megpróbálom a helyébe képzelni magam, és felteszem azt a kérdést: Hogyan viselkedjek, hogy akarjon velem kapcsolatot kialakítani? Vajon mire van szüksége tőlem, mivel tehetem jobbá, könnyebbé az életét? Hogyan érezné jobban magát, ebben a kapcsolatban? Mivel segíthetem az útján? Én mit tehetek azért, hogy jól érezze magát a bőrében, az életében, és velem együtt?”

Nem az a férfi lesz a társad, aki érted odáig van, hanem akiért te odáig tudsz lenni! Akit tiszta szívvel tudsz szeretni! Akiért bármit meg tudnál tenni. És akit nem úgy tartasz meg, hogy hisztizel, követelőzől, hanem ellenkezőleg: elfogadással, odaadással, önzetlen szeretettel hagyod, hogy élhesse az életét, nem húzod vissza azzal, hogy folyamatosan elvárásokat támasztasz felé. Nem arra akarod felhasználni, hogy téged elszórakoztasson, és nem tőle várod, hogy boldoggá tegye az életedet.

Ha a férfi úgy látja, hogy a nő, akibe beleszeretett önzően viselkedik, akkor nyugodtan ajánlja neki az írásaimat, és az útmutatásomat, amellyel hozzá tudom segíteni, hogy az önzőségét átalakítsa önzetlen szeretetté.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.